Szatmár.ro: Hogyan indult el útjára a BuKi projekt? Mit lehet tudni a háttértörténetéről?
Stefan: 2008-ban Heidi elkísérte Romániába az egyik ismerősét, aki segélyszállítmányokat vitt Halmiba és a környező településekre. Épp Csedregen, a templom előtt osztották szét a ruhákat, amikor odalépett hozzájuk egy férfi, és azt mondta, „Én tudok még egy helyet, ahol nagy szükség volna a ruhákra”. Ez a férfi Bogár János volt, a helyi romák vezetője, aki egy olyan rendkívül szegény családhoz vezette őket, akik a telet mindenféle műanyag dobozokban meghúzódva vészelték át. Heidi számos fényképpel a tarsolyában tért vissza Németországba. „Európában vannak olyanok, akik műanyag dobozokban élnek és nincs mit enniük. Ez ellen tennünk kell valamit!” – fogalmazódott meg bennünk a felvételeket visszanézve. Hát így alakult meg a csedregi BuKi.
Szatmár.ro: Mi volt a kezdeményezés elsődleges célja?
Stefan: Nos, az elején ruhákat, cipőket, takarókat, babakocsikat és sok más dolgot gyűjtöttök, melyekkel aztán évente két-három alkalommal leutaztunk Csedregig. Néhány ilyen forduló után úgy vettük észre, hogy a segélyszállítmányok javítottak a rászorulók helyzetén, viszont magát a szegénységet nem tudták elűzni. Az emberek ugyanis megszokták a rendszeresen érkező támogatást, maga a szegénység ellen pedig nem tettek semmit. Nem szerettük volna így folytatni a dolgot. Mit is tehetnék ez ellen? – vetettük fel a kérdést. Leginkább a gyerekek helyzetén szerettünk volna javítani. Sorsuk elfogadhatatlan életkörülményekbe taszította őket anélkül, hogy esélyük lenne egy jobb jövőre. 2010-ben béreltünk egy házat a romák és a magyarok lakta negyedek között – ez lett a BuKi-ház. A gyerekekkel való tevékenységek 2011 januárja óta zajlanak itt.
Ma, 10 évvel később hét felügyelő és gyakornok dolgozik a házban, akik naponta 45 gyermekről és családjaikról gondoskodnak. A németországi adományozóknak köszönhetően az épület a mi tulajdonunkba került, és államilag akkreditált intézmény lett. Ez rendkívül fontos lépés volt a számunkra.
Szatmár.ro: Voltak-e esetleg az elején olyan akadályok vagy kihívások, melyekkel szembe kellett nézniük? Ha igen, melyek voltak ezek?
Stefan: Tíz évvel ezelőtt számos kihívással kellett szembenéznünk, és ezekből mind a mai napig akad pár. Talán eleinte túl naivak voltunk, azt gondoltuk, ha a gyerekeknek enni adunk, elkísérjük őket az iskolába és segítünk nekik a tanulásban, akkor esélyük lesz kilépni ebből a kiszolgáltatott helyzetből. Pontosan így is cselekedtünk, azonban a munkánk nem hozta meg a várt eredményt. Rá kellett döbbennünk, hogy első körben a gyerekeknek stabilitásra van szükségük az életükben, hiszen biztos alapok nélkül a tanulás sem fog menni. Épp ezért ma már mindenek előtt az alapvető szociális biztonság elérésére, a családtámogatásra és a gyakorlati életre való felkészítésre fektetjük a hangsúlyt, s ha ez megvan, jöhet az oktatás is.
Szatmár.ro: Hogyan fogadta akkoriban a helyi közösség a BuKi ötletét és az ezáltal nyújtott lehetőséget?
Stefan: A BuKi a mai napig adományokból tartja fent magát, épp ezért sokszor olyan dolgokat kell megmutatnunk, melyek egyébként nem kerülnek nyilvánosságra. Néhányaknak ez kellemetlen, és nem szívesen beszélnek ezekről, inkább elrejtik és hallgatnak róla. Épp így indult a BuKi és a helyiek kapcsolata is – némán. De ha nem hozzuk felszínre a problémákat, akkor semmi sem fog változni.
Épp ezért nagyon örülünk annak, hogy mára a BuKi-ház vezetője és a felügyelők jó kapcsolatot alakítottak ki a polgármesterrel, a helyi önkormányzattal, az iskolával, a közvetítővel és a pedagógusokkal is. A BuKi immár a közösség szerves részének tekinthető, mely programjaival hozzájárul ahhoz, hogy a romák aktívabban részt vehessenek a szociális életben. Mindez nem valósulhatott volna meg a helyi közösséggel való szoros együttműködés nélkül.
Ugyanakkor örömmel mondhatom el azt is, hogy a csedregi és a környékbeli lakosságától is kapunk támogatásokat. Egyik szomszédtól krumplit, a másiktól zöldségeket kaptunk, karácsonykor pedig 45 gyermeknek tudtunk ajándékot adni a csedregi és kökényesdi emberek felajánlásainak köszönhetően. A gazdaegyesület 1,4 tonnányi liszttel támogatott minket, melyért cserébe egy pékség napi rendszerességgel friss kenyeret szállít a BuKi-háznak. És persze mindenképp meg kell említenem a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum karácsonyi vásárát is, mely révén élelmiszerjegyeket kaptunk ajándékba. Nagyon megtisztelő, hogy a lakosság ilyen nagyra értékeli a munkánkat.
Szatmár.ro: Hogyan áll össze a BuKi házban egy átlagos nap? Illetve a napi foglalkozásokon túl milyen segítséget tud még nyújtani a BuKi az ide járó hátrányos helyzetű gyerekeknek?
Stefan: A BuKi-házban reggel 7-kor kezdődik a nap, amikor a gyerekeket is keltik. Sok családnak fogalma sincs róla, hány óra lehet, így e segítség nélkül kb. 15 gyerek el sem érne az iskolába. Ezzel párhuzamosan előkészítik a reggelit számukra, melyet követően mindenki iskolába megy. A tanórák végeztével a gyerekek ugyanide térnek vissza, hisz délután a tanulásban is segítik őket. A BuKi tehát több síkon is támogatja a gyerekeket, viszont el is vár cserébe valamit, a házban zajló tevékenységeken például csak akkor vehetnek részt, ha rendszeresen járnak suliba.
Az élet természetesen addig sem áll meg, míg a gyerekek épp az iskolapadban ülnek, munkatársaink ugyanis otthonaikban keresik fel az édesanyákat és a családokat, az ő helyzetükbe is igyekszünk némi stabilitást vinni a különféle segítségek révén. Úgy gondolom, a BuKi-ház és annak pontosan meghatározott szabályrendszere nagyon fontos a gyerekek számára, mivel egyensúlyt hoz az életükbe. Ennek köszönhetően egyre több és több gyerek jut el az iskoláig és fejezi be sikeresen a nyolcadik osztályt – ez az egyik legfontosabb hozzájárulásunk, amivel ezeket a gyerekeket jelenleg támogatni tudjuk.
A kezüket természetesen nyáron sem engedjük el. A vakációs tevékenységek sora ebben az évben július 30-án kezdődik. Idénre 28 programmal készülünk, melyre nagy szeretettel várjuk mindkét közösség gyermekeit. A korábbi évek tapasztalatai alapján a kezdeményezés idén is nagy siker lesz, hiszen az elmúlt öt évben szinte minden programunk teltházas volt.
Szatmár.ro: Visszatekintve hogyan értékelné, sikerült-e elérni a kitűzött célokat?
Stefan: A BuKi célkitűzése már a kezdetekkor az volt, hogy kivezesse a gyerekeket a szegénységből, ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy nem minden ember tudja elfogadni az általunk nyújtott segítséget. A roma közösség legtöbb tagja valóban szeretné, ha gyermekének jobb élete lenne, viszont azt már nem tudatosítják, hogy a jó oktatási eredmények eléréséhez nagy erőfeszítésekre van szükség. Annak érdekében, hogy a romák beléphessenek a munkaerőpiacra és tisztességes életkörülményeket tudjanak teremteni maguknak, elsősorban rendszeres iskolába járásra van szükség. Szerencsére Csedregen az iskola ajtaja nyitva áll a roma gyerekek előtt, nekik csupán tanulniuk kell, a kollégáim pedig pont ebben igyekeznek nekik segítséget nyújtani.
Szatmár.ro: A pandémia mennyiben nehezítette meg az egyesület munkáját?
Stefan: A koronavírus-járvány teljesen megváltoztatta a BuKi hétköznapjait. A házat be kellett zárnunk, a családoknak pedig sürgős támogatásra volt szüksége többek között az online oktatás kapcsán is. Ez úton is szeretném megköszönni minden kollégának, akik erejüket nem kímélve dolgoztak azért, hogy a gyerekek átvészeljék ezt a nehéz időszakot.
Visszatérve a nehézségekre, 2020 márciusában, amikor a BuKi-ház már zárva volt, értesültünk róla, hogy több család is élelem nélkül maradt. Tíz éve rendszeresen etetjük a BuKi-hoz járó gyermekeket, ám most azzal kellett szembesülnünk, hogy a pandémia miatt egész családok éheznek. Ez teljességgel elfogadhatatlan volt számunkra, ezért áprilisban sürgősségi élelmiszersegélyt küldtünk Csedregbe, mely által 250 embert mintegy kilenc héten át etettünk. Ezzel párhuzamosan itt, Németországban is felhívást tettünk közzé annak érdekében, hogy laptopokat szerezzünk mindazoknak a gyerekeknek, akik nem tudnak csatlakozni a digitális oktatáshoz. Noha sok gyerek a megfelelő eszköz hiányában hetekig nem tudott csatlakozni az online órákhoz, a felajánlások révén legalább néhányat közülük támogatni tudtunk.
Szatmár.ro: Immár tíz évnyi tapasztalattal a háta mögött, milyen tervekkel vág neki az egyesület a következő éveknek?
Stefan: Heidi és én július végén ismét meglátogatjuk Csedreget. Noha már több mint 50-szer jártunk ott, továbbra is nagyon várjuk, hogy viszontlássuk a helyieket, és különösképp a gyerekeket, akik a hátrányos helyzetük ellenére rendkívüli életörömmel vannak tele. Ugyanakkor szeretnénk hálánkat kifejezni a kollégáinknak is, akik ezekben a nehéz időkben is gondoskodással és empátiával fordulnak a romanegyed lakói felé, hiszen e nélkül nem is lehetne dolgozni a romanegyedben. Talán ennek is köszönhető, hogy egyre több és több család bízza gyermekeit a BuKi-házra. Jelenleg is közel 45 gyermekről gondoskodunk, ami már a határainkat feszegeti. Annak érdekében, hogy továbbra is tartani tudjuk a lépést az egyre növekvő igényekkel, fel kell újítanunk és meg kell nagyobbítanunk a mosdót, a konyhát és a foglalkozásoknak helyet adó szobákat is.
Ugyanakkor 10 évnyi „BuKizás” után egyértelműen látszik, hogy nagy szükség volna olyan programokra is, melyek már kifejezetten a fiatalokat célozzák meg és segítik őket a munkaerőpiacon való elhelyezkedésben, illetve olyanokra, melyek a romanegyed teljes közösségének fejlesztését mozdíthatják előre. Ötletekben tehát nincs hiány, anyagi forrásokban annál inkább, ennek ellenére rengeteg csodálatos családdal és gyermekkel találkozunk a munkánk folyamán, s ez minden nehézségért kárpótol.
